Egyszer már írtam egy bejegyzést arról, hogy hogyan haladok a regényemmel, Kortárs irodalom címmel. Hát, most elérkezett a pillanat, hogy hamarosan befejezem. Elképzeléseim szerint még két-három oldalt írok, és kész. Aztán az elejétől a végéig átnyálazom, és kijavítom benne az összes hibát, és gyakorlatilag csak onnantól számít majd késznek.

Ennek örömére, gondoltam írok róla pár szót.

Az egész nem is tudom, mikor kezdődött, de azt tudom, hogyan. Éppen unatkoztam, és agyaltam (a változatosság kedvéért), aztán gondoltam leírom, ami az eszembe jut. Így született meg az első két oldal. Innentől kezdve meg szabadjára eresztettem a fantáziámat, és rászabadítottam a billentyűzetre.
Az elejétől a végéig örömömre szolgált, hogy írhattam, mert rendkívül szórakoztatónak bizonyult számomra. Ha jó kedvem volt, azért írtam, ha rossz, akkor meg azért.
Amiről még úgy gondolom, mindenképpen muszáj írnom, azok a könyv szereplői. Nem titok, hogy majdnem minden egyes karaktert az életemben körülvevő emberekről mintáztam. Viszont vannak olyan karakterek is, akik keverve vannak. Úgy értem, hogy egy karakter két valós ember személyiségét is megkapta. Ha belegondolok, összesen négy valós személyt használtam fel a könyvemhez. Remélem nem fognak ezért megharagudni, ha egyáltalán magukra ismernek.
Ezen kívül annyit még le kell írnom, hogy a végét volt a legnehezebb megírni. Happy end volt megrendelve, így azt kellett írnom. Na, és ez számomra nem volt könnyű. Aki ismer, az tudja, hogy szívesebben gondolkodom negatívumokon, mint boldog dolgokon.
A tartalomról tudni kell még, hogy talán egyeseknek túl nyálas lesz, másoknak meg túl szabad szellemű. De nem lehet egyszerre mindenkinek megfelelni.

Ja, és nem lennék a világ helyében, mert már elkezdtem írni a második részt! Muhahaha!