Ma angol órán az volt a feladat, hogy hallgassuk/nézzük meg a Pink Floydtól az Another Brick In The Wallt, és egészítsük ki egy papíron a hiányzó szöveget. Miközben néztük és hallgattuk, a tanár feltette azt a kérdést, hogy vajon a mi iskolánk és oktatásunk hasonlít-e a dalban és a klipben hallottakhoz, látottakhoz. Mindenki arra jutott, hogy nem. De ha a dalt jelképesen értelmezzük, akkor a mi oktatásunk is teljesen olyan, ahogy az ott elhangzik.
Mielőtt ezt kifejteném, megmutatnám, mit is néztünk, hallgattunk.

És most gondoljunk bele...
Ha jól értem, a dal arról szól, hogy hogy a tanárok azt szeretnék, ha minden diák egyforma lenne, kezelhető, stréber kezes bárány.
De hisz most is ez van! A fizika magántanárom mondott erre egy jó hasonlatot: "Az összes tanár azt szeretné, ha a gyerekeket be lehetne tuszkolni egy szabvány lyukba, és aki nem fér be oda, vagy kiesik, mert nem szabvány, hanem egyedi, azokkal nem is törődnek." És, hogy ez mennyire igaz, azt én saját magamon tapasztalhattam meg sajnos. Én például kicsi korom óta figyelemzavaros vagyok, a mai napig. Volt idő, amikor erről papírom is volt, mondván, hogy azt majd figyelembe veszik a tanárok. Hát, nem vették, egyáltalán.

A nagy helyzet az, hogy nálunk az oktatási rendszer alapjaiban van elrontva. Van néhány tervem az oktatás megreformálására, majd egyszer talán azt is kifejtem.